Borvidék félmaraton

helyszín: Szekszárd
időpont: 2011. május 7.

Egy remek hétvégén vagyunk túl. A tavalyi élményekkel felvértezve mentünk le Szekszárdra, Ho-Ho, Ági, Gabi, Szeri. Mit is várhatunk: meredek durva pálya és felejthető esetleg zárva lévő pincészetek. Hát voltak változások…

A nevezést gyorsan lezavartuk, utána kajáltunk egy kicsit ( sonkás tojás ) és nyomtunk egy kori sört. Ez egyben bemelegítés is volt. A verseny 14 órakor indult és elképesztően jó idő lett, szinte már túl meleg. Hála égnek a pálya megváltozott, emlékeim szerint tavaly az első emelkedő 7-8 km-nél volt, no idén már 5 km-nél a kilátónál voltunk. Nagyon jó helyen voltak a frissítők és profi, lelkes kis csapatot találtunk mindenhol. A kilátó előtt meglepetésként egy hihetetlen rezes banda zenélt, ami nagy élmény volt.

10 és 12 km között Szekszárdi szinten sík pályán futottunk, és egy újítás miatt befutottunk a Bodri pincészetbe és néhány métert a hegyben is futottunk, isteni volt. 12-17 km között irgalmatlan kemény volt, tele Vaskapu utolsó 500 m szintű emelkedővel. Az utolsó 4 km szinte már levezető laza futás volt síkon. A befutónál szép érmet és szép csomagot kaptunk, majd összekaptuk magunkat és nekivágtunk újra a hegynek egy kis borozásra, na jó bevallom taxival mentünk.

A tavalyi évből tanulva, idén már előre foglaltunk helyet a Heimann pincészetben, amit még bőven az előbb már említett kilátó után találtuk meg,- itt éreztük, hogy jó ötlet volt a taxi- elképesztő kilátással. Heimann úr elképesztő fazon, ő fogadott minket és javasolta, hogy csatlakozzunk egy finn(!) csoporthoz. Egy hihetetlen, csodálatos családi gazdaságot ismerhettünk meg valamint egy elképesztően szórakoztató bemutatót hallottunk angolul. Aztán jött a borkóstoló, ami számomra hihetetlen magasságokba emelte a Szekszárdi borvidéket és a Heimann pincészetet. Remek tökéletes minőségű borok egyéni tálalással, sztorikkal 2 órán (!) keresztül. A finnekről kiderült hogy Espo-ból jöttek és amikor mondtuk mi meg Esztergomból (testvérváros) nagy boldogság-szerelem alakult ki, közös fotózás stb. A finnek se bírják a magyar bort, volt éneklés, dinom-dánom! Életem egyik legnagyobb, sőt a legnagyobb élménye volt, már a borkóstolások közül.

Mindenkinek csak teljes szívből tudom ajánlani ezt a 10 generációs (!) családi gazdaságot!!!! Természetesen az ifjabb Heimann is borásznak tanul, Franciaországban. Szóval tavaly nagy csalódás volt Szekszárd, de az idén… Higgyétek el, nem lehet szavakba önteni az élményt!!!