Szomor 23

helyszín: Szomor, Magyarország
időpont: 2017. október 23.

Írtam nektek egy kis “élmény” beszámolót. Hogy a klasszikusokkal éljek: hihetetlen, de élmény. 🙂

A múlt heti katasztrofálisan “sikerült” maraton és egyéb nyalánkságok után a mai napon 19-re még húztam egy lapot.

Régen túráztam már és úgy éreztem szükségem van egy hosszabb menetelésre, mert már nagyon hiányzott az erdő. Szomor 56 kiváló lehetőségnek bizonyult, többször teljesítettem a 23-as távját, rendezés is szuper és társam is akadt Kondár Sanyi személyében, aki Gerdy kollégája és remek Tátra-túrákat szervez, valamint nem mellesleg a hosszú távú hülyeségeim mondhatni állandó társa. Sanyi ismerte a táv második felét (az eleje megegyezik a 23 km-es túra útvonalával), így nekem nagyon praktikus volt, hogy megmutatja és a jövőben akár már tudom egyedül is csinálni.

Bálint is természetesen 56-ra nevezett és jött még velünk egy 17 éves fiatalember is, aki szintén a hosszú távon nevezett. A srácnak ez volt az első teljesítménytúrája. Úgy terveztük, hogy én Sanyival túrázok, Bálint a fiatalemberrel fut-kocog-túrázik.

Egész héten csodálatos idő volt, az irodában majdnem megbolondultam úgy mentem volna már ki. Olyan fényeket, ködöket produkált a természet, hogy az valami csoda. De láttam folyamatosan, hogy hétfőn rossz idő lesz. Hét közben még nem nagyon szoktam ráparázni ezekre, de ahogy telt az idő, az előrejelzés nem változott. Sanyi pénteken messenger-en kérdezte, hogyha szar idő van, akkor is megyek-e. Ha élőszóban lettünk volna, hangosan kiröhögöm, hogy ez most komoly-e. Mi az hogy szar idő ? Közös pályafutásunk alatt volt már minden, ami a szar időjárás fogalmát kimeríti és mindegyiket végigcsináltuk. Jellemzően a hosszú távokon kaptuk mindig a legtutibbat.

Ma hajnali 4-kor hallottam hogy zörög az eresz, de nem érdekelt. Ruházkodtam, ahogy ilyenkor kell (vagyis akkor úgy gondoltam, hogy kell) és megindultunk. A kocsiban már azért lestem mint Rozi a moziban, mert annyira lefújta a leveleket a fákról a szél, hogy néhol nem látszott az út.

A szomori sportcsarnok fájdalmasan kongott az ürességtől. Ez a környék egyik legnépszerűbb túrája, volt hogy az ajtóban álltunk sorban a nevezésért, de az időjárás sokakat elrettentett. Készülődtünk egy keveset, mindenki földzsekizte magát (Bálint kifejezése a felvette a dzsekijét helyett, imádom mert olyan érzékletes kifejezés, olyan mint a felvértezte, van egy kis harcos érzés mögötte) és elindultunk. Ömlött az eső és viharos szél fújt. A túra mindegyik Szomorról induló távja a Kakukk hegyen át vezet. Ikonikus hely ez, bármelyik oldalról is nézem. Minden irányból teljesítettem már többször is, így nem okozott meglepetést, gyorsan túl is voltunk rajta. A tetején érzékeltem hogy tökre átázott a gatyám (akkor még azt hittem, hogy az jelenti az átázást), majd a lejtő legeslegvégén sikerült egyet zakóznom a sárban, így már a hátsó része is vizes lett. Kb. 1 km-nél jártunk ekkor. Ezután a legalattomosabb fajtájú sarat dagasztottunk jó pár km-en keresztül. A sárnak nagyon sok állapota van: folyós, cuppogós, marasztaló, kelt pizzatészta állagú, kemény darabos stb., most az eső miatt az első hárommal volt dolgunk. A szántóföld mellett a borsó egészen tegnapelőttig nem tudta milyen évszak van, ugyanis teljesen virágba borult szegénykém, sőt némelyiknek még termése is volt. Csúsztunk, cuppogtunk, haladtunk, volt ahol már nem is kerestem az ideális helyet a lábaimnak, mert nem volt. Eszetlenül mentem egyenesen, mindegy volt. Mígnem eljött az első pisilés ideje. Igyekeztem pozitívumot találni a dologban, ami során rájöttem, hogy mindegy hová célzok, úgyis vizes vagyok, tehát nem látszik. Királyság! Felöltözés során eszembe jutott Zsuzsi beszámolójából a vizes ruha visszarángatási nehézsége. Tovább tartott a felöltözés, mint maga az aktus. Ekkor eldöntöttem, hogy ebből 23-as táv lesz. Mentem már több hosszút, tudom milyen érzések, fáradtságok vannak 40 után és az idő nem látszott javulni. Ruházatom egyre vizesebb volt, az arcomon folyt a víz, de nem volt mivel letörölni, mert mindenem vizes volt. A papírzsepik szétáztak, nem volt kedvem kidugni a kezem, pedig már enni, inni kellett volna. Üzemanyag nélkül nem tudom magam hajtani, úgy meg egyre jobban fázom. Zsámbékon a Mátyás borozóban találkoztunk Bálintékkal, a fiatalembert kímélendő ők is a 23-as táv mellett döntöttek. De ami a borozóban fogadott, az zseniális volt. Először is kaptunk meleg teát, másodszor pedig akkora zenét dobott gép ! Ültünk a borozóban szarrá ázva, előttünk a zsámbéki romtemplom őszi esős fényekben, a zene pedig: Riders on the storm… Tökéletes pillanat, az élet a legcsodásabb rendező. Így volt teljes, megkaptam amiért jöttem !

Vagyis hogy azért még mennem kellett 13 kilit. Zsámbék után egy kellemes szakasz jött, nem ért a szél és a fenyves még ebben a cudar időben is csodálatos volt. Volt még egy kevés szántóföldezés is. Közben annyira sok sár ment a cipőmbe a pocsolyákban lépkedés során, hogy a talppárnám alatt egy kellemetlen gumót képezett és folyamatosan nyomott. Mivel ez már kezdett fájdalmassá válni, önnön magamtól mentem bele mély vizekbe, mert úgy jobban feloldódott és kipréselődött. A nadrágom még vizesebb lett, éreztem hátul is és a derekamon is. Komolyan kezdtem aggódni, hogy valami bajom lesz ha ezt nem fejezem be sürgősen. Az intenzív menetelés ellenére fáztam, ez volt a végső jel, hogy ennyi volt. Volt még egy szabadtéri pisi program, eljátszottam a gondolattal, hogy nem vetkőzök le. Legalább meleg és úgysem látszik. Az utolsó néhány kili aszfalton volt, de átfújt a viharos szél. Azon gondolkodtam, hogyha hazaérünk melyikünk megy először a meleg víz alá. Elhatároztam, hogyha Bálint is ragaszkodik az elsőséghez, sorsolással fogunk dönteni. Az igazságos sorsolás módját is meghatároztam, mert képes lenne manipulálni a dolgokat.

Beértem végre, nagyon rendes volt a rendezőség, megkaptuk a 23-ra járó díjazást, pedig nem ezt vállaltuk. A kis hölgy a pult mögött panaszkodott, hogy fázik. Meglepetésemre még zsíros kenyeret is képes voltam enni. Nem kellett rágnom, a fogam vacogott magától.

Sorsolás nélkül én zuhanyoztam először, utána belenéztem a tükörbe és lila volt a szám. Nekem még ilyen soha nem volt. Borzalmasan néztem ki. Eltöltöttem egy fél órát a takaró alatt, de még fáztam, így egy forró fürdő és Unicum kombó mellett döntöttem, ami hatásos volt.

Az ezután következő 1 órában a világ vízálló cuccát el tudták volna adni nekem, mindent akartam venni ami vízálló, kesztyűtől a nadrágig plusz hátizsák. Képes lettem volna nagyobb összegért azonnal rendelni mindent. 🙂

19-re lapot húztam és 23 lett belőle. A természet megbüntetett a nagyképűségemért. Mi az hogy rossz idő ? Kisanyám, majd megtudod ! Egy kellemes útvonal rémálommá változott, eddig legdurvább rövidebb távú teljesítésem volt.

Ha fúj a szél, felöltözöm. Ha hideg van, felöltözöm még jobban. És még annál is jobban. Ha meleg van, hűtöm magam, iszom sok vizet, lassabban megyek. Ha sár van, még lassabban megyek. De az eső… A folyamatos áztató eső jelenlétét elviselni fáradtan rendkívül nehéz. Csak megfelelő technikai felszereléssel lehet könnyíteni a helyzeten. Nekem ma minden felszerelésem csődöt mondott. Átázott rajtam az esőkabát és az esővédő a hátizsákomon megtelt vízzel.

Akik ma ágyban maradtak, jól tették. Nem bánom,hogy kimentem, tapasztaltam. Ha szar idő lesz, akkor is megyünk ? Hát persze ! 🙂