Tó kör 2012

helyszín: Velencei tó, Magyarország
időpont: 2012. április 1.

Jelentés a Velencei-Tó kerületéről 🙂

A 2012. év 15. hétvégéjén természetesen a sporté volt a főszerep. Szombatra cimborámmal és bringás edzőtársammal az eddigi legnehezebb kört tűztük ki célul. A táv kellően hosszú – 137 km – és elég szintes is. A nagyjából 1700 m szintemelkedést sorrendben a következő buckák tarkították: Vaskapu, Nagy-Villám, Duna felől Pilisszentlászló, majd Pomáz felől Dobogókő zárta a sort. Próbáltam megtalálni a harmóniát a kellő erőbedobás és a takarékosság között – a vasárnapi 2/3 maratonra gondolva -, de hazaérkezésem után rá kellett döbbennem arra, hogy ez nem annyira sikerült. (De legalább kicsit koptattam a kisebbik lánctányéromat is. 🙂 Bitangpusztulatosan telekajáltam magam ételekkel és magnéziummal is. Némileg segített, de azért maradt az izmaimban fáradság.

Eredetileg az volt a célom, hogy 2 órán belül fussak. Reggel mikor felkeltem, rövid önanalízis után kétségeim támadtak az említett időhöz tartozó tempóval kapcsolatban, de úgy voltam vele – vigyen el a mentő, de akkor is megpróbálom! Útitársaim Ács Éva, Szepesvári Tibor, Hégli Feri voltak. Jót dumáltunk, hamar leértünk. Agárdra hasonló időtájban érkeztünk a csapat többi tagjával. Rajtszámfelvétel után hamar túl voltam a nap fénypontján, ugyanis Évi rég elvesztett relikviát pótolt az Mp3 lejátszóm védőburkolata személyében! Köszönet érte még egyszer! Kis tökölés, meg zumba után mehetett is a rajt, amiből szerintem sokan nem hallottak semmit!

Az Esztergomi Futóművek váltójának kezdő tagja Nándi, tökéletes választás volt a trió részéről! Nándi tökéletes iramfutó volt számomra, az első váltópontig. A gyorsabb rajtolók nagyobb hányadát az első néhány kilométeren hamar letudtam. Folyamatosan néztem az utat és az egész km felfestéseket, hogy tudjam, mennyivel megyek. Kb. 4:10-es ezreket mentem, – gondoltam jó az. Hamar észrevettem, hogy két futót magammal rántottam, az egyik stabilan egy méterre a hátamban futott. Rendszeresen csekkoltam az árnyékát, hogy jön-e még, de jött egyfolytában. Ez egy olyan futás volt, hogy kivétel nélkül minden frissítőponton frissítettem, mindennel, ami a kezem ügyébe került. Nándi/Erika váltása után elhatároztam, hogy kivégzem a szélárnyékomban kényelmeskedő emberkét a sukorói buckák között! Tempómból nem vettem vissza – gondolván elég lesz a kegyelemdöféshez, ha ellépek 10 méterre – de a dőlésszög enyhülésével Jedi folyton visszatért!
Az autópálya után Pákozd felé véve az irányt ellenséges vállat láttam jobból előzni! Hamar azonosítottam, hogy nem Luke Skywalker az, hanem egy vérbeli ironman. Láttam már néhányszor és felfogtam, nem az én iramomat futja, meg amúgy is a kis rivalizálás belőlem is kivett egy keveset. Pákozdon üldözőm elárulván magát kis egyenest vitt a kanyarba. Innentől tudtam, hogy nem lassíthatok, mert ellenfelem kellőképpen kifáradt! Sejtésem bejött, kis ráadás a sebességre elég is volt, hogy üldözőm végleg leszakadjon!

Félmaraton környékén ismét ismerős arcok köszöntöttek a Gerdy család formájában. Kifutva a pusztára a jó zene mellett napsütés ékesítette a hatalmas teret. Ez volt a 28 km legszebb pontja! Elmémben robbant is a boldogságbomba – meg egy kis plusz tempó. A dinnyési fordulónál közeledő embert észleltem, de még nagyon messze volt. Az utolsó frissítési lehetőséghez közeledvén láttam, hogy új ellenfél lépett porondra. Az a figura volt az, aki az elején meglibbent velem, de az nem egyenlő a velem korábban harcolóval. Apránként közeledett és a huszonötösnél el is hagyott. Kemény tempót ment, én meg már fáradtam és nem mertem kardot rántani. Az a helyzet, hogy ez csak taktika volt a részéről (szerintem). Elfutott vagy 70-100 méterre előlem, de aztán ennyi volt, iramunk egyenlővé vált. Ez a táv már elég volt ahhoz, hogy annyira ne legyen kedvem próbálkozni!

Utolsó kilcsihez közeledve mindent beleadtam – ellenfelem is így tett! Csökkent a táv, már szinte láttam a végét, gyorsítottam, de lábikóim már majd szétdurrantak! Az utolsó kanyarban a végén két vasember kollégától kaptam nagyon jóleső biztatást, aztán berobogtam a célkapun. Ellenfelem 50 méterem belül volt és nem tudtam utolérni – jobb volt nálam! 6. beérkezőként futottam át a célkapun 02:01:50 lett az időm. Sajnos a két órán belüli idő nem sikerült, de azért kiharcoltam magam! Miután teleittam magam vízzel, volt erőm elsétálni a kajás pultig. Bevágtam egy-két kólát, magamhoz vettem egy csokinyulat (nem tudom ki hozta de nagy ötlet volt!), meg még egy kólát, aztán kiültem a célkapu mellé és megszólalt A ZENE! Animals – House of the rising sun !!! Egóm így szólt: Megharcoltad, amit lehetett! Élvezd a bizsergést! 😀 – Óriási ez az érzés! Azt hiszem függő vagyok! 🙂

Apránként mindenki beérkezett a csipet-csapatból! Az hiszem, beteszem a kedvencek mappába ezt a versenyt! Nagyon jó ez a családias légkör, hogy nincsenek tizenötezren, de mégis elegen. Remélem jövőre is eljövünk! Hazafele vezető út hasonlóan jó beszélgetős volt, mint mikor jöttünk. Minden percét éveztem a napnak, sőt a hétvégével edzés szinten is elégedett vagyok!

Kedves sporttársak, barátaim, köszönöm ezt a napot mindenkinek gratulálok! Jó pihenést! 🙂